A batikolás

A batikolás mint tevékenység már évszázadok óta ismert, a forró távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet.

A batikolás az anyag díszítése olyan módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal fedjük. Ezután hideg vagy langyos festékfürdőbe helyezzük a darabot, amely a viasszal fedett részek kivételével tetszés szerinti színt - színeket - kap. A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag eredeti alapszíne.

A "batik" szó jávai eredetű, jelentése "írni", "rajzolni", "festeni". Sokan nem elégszenek meg ezzel a nyilvánvalóan helyes értelmezéssel, és jelentését összefüggésbe hozzák a viasz megtörésével, amelynek révén a batik színes erezete keletkezik. Mások a "csepp" szót látják benne, eszerint a szó viaszcseppre utal. Vannak, akik "virágzás"-ként értelmezik; a legtöbb jávai díszítőelem ugyanis virágformájú.

A batiktechnika többezer éves. A franciaországi lyoni múzeum az ókori egyiptomi sírokból származó szöveteket őriz, amelyeknek díszítése viasztechnikával készült. Meglehet, ezek a darabok Indiából kerültek oda. Nagyon régi batikokat találtak Japánban, Kínában, a volt Szovjetunió területén. A batik egész Kelet-Ázsiában elterjedt.

Forrás: Lengyel Györgyi (terebess.hu)